Kockanap 2014 – a szervezők szemszögéből
Mint ahogy minden évben, idén is sor került a NIK HÖK által szervezett Kockanapra, mely a kar vállalkozó szellemű, lelkes mérnökhallgatóinak egy 24 órás megmérettetése. A verseny lényege, hogy a kiadott feladat a résztvevők által a tervezői fázisból eljusson a hibátlan lefutásig úgy, hogy közben minden lépés szigorú dokumentálásra kerül.
Az igazi megmérettetést azonban főként az jelenti, hogy a feladvány több kisebb, megoldandó részből tevődik össze – amit a versenyzők menet közben tudnak meg –, így a háromfős csapatoknak igazi szimbiózisban, egymást segítve kell dolgoznia, amely ugyancsak egyfajta kihívást jelenthet számukra.
A Kockanapon meghatározó szerepet kap maga az elkészítendő program is: Az ez évi játék leírása szerint a programozók afféle galaktikus tanácsadói pozíciót töltöttek be, így rájuk hárult az a nemes feladat, hogy saját kolóniáik útját egyengessék a közelgő forradalom árnyékában.
Ezt elsősorban úgy lehetett megtenni, hogy létrehoztak egy saját kliensalkalmazást (mely TCP kapcsolatot épít fel a szerverrel), ami képes mindenféle emberi beavatkozás nélkül irányítani a fent említett kolóniákat, továbbá el tud foglalni új bolygókat is, miközben védi a sajátokat. Fontos szempont volt, hogy a lehető leghatékonyabb algoritmussal működjön az irányítás, és persze a terjeszkedési folyamat is.
Ahogy a hosszú percek végeláthatatlan órákká nyúltak, egyre inkább kezdett eluralkodni a feszültség, az izgalom, és legfőképp a fáradság a résztvevőkön. Amikor a hangos billentyűleütések tétova nyomkodásokká szelídültek, körülbelül félidőnél járt a verseny – úgy hajnaltájt.
Majd jóval később, a reggeli, majd az ebédidő után egészen új lendületet kapott az egész rendezvény, és a hajrában, amikor már a teaidő is letelt, mindenki bevetette vésztartalékait. Megint csak este 6 órához közelítve a művek elkészültek, a srácok pedig nagy küzdelmekben csaptak össze egymással a virtuális térben mindaddig, míg végül csak egy maradhatott.
Első helyen végzett a BitsPlease, a Szegedi Tudományegyetem hallgatóinak csoportja, az ezüstérmet az iLoop kapta, akik az OE-NIK színeiben versenyeztek. Külön kiemelném azt a három indulót, akikből ketten látássérültként dolgozták végig a huszonnégy órát, ők voltak a They C#, és bámulatos kitartással a harmadik helyig küzdötték fel magukat.
Az ő példájuk pedig, azt hiszem, ékes bizonyíték arra, hogy a szorgalom és elszántság nem ismer határokat, mi több: A tehetség így vagy úgy, de mindig utat tör magának.
Csonka Barbara