Bojár Gábor a Neumann Kar diplomaosztóján

Először szeretném megköszönni dékán úrnak, Nádai László barátomnak, hogy ezt a megtisztelő felkérést továbbította hozzám, hogy úgynevezett sikeres vállalkozóként mondjak néhány lelkesítő szót Nektek.

Bojár Gábor, a Graphisoft társalapítója, az igazgatóság elnöke az ELTE-n szerzett fizikus diplomát, majd a Geofizikai Intézet matematikai csoportvezetője volt. 1982-ben társával megalapítja a Graphisoftot. Irányítása alatt a vállalat nemcsak a magyar szoftveripar legnagyobb szereplőjévé vált, hanem a világ 3 legnagyobb építészeti tervezőszoftvert fejlesztő vállalatának egyikévé nőtte ki magát. A Graphisoft számos külföldi és hazai díjjal kitüntetett termékeit több mint 100.000 építész, illetve építőipari szakember használja a világ 80 országában. Bojár Gábort 1998-ben a Wall Street Journal Közép-Európa 10 legsikeresebb vállalkozója közé sorolta.

A köszöntőre készülve megnézte Steve Jobsnak az Apple legendás alapítójának a Stanford Egyetemen 2005-ben hasonló alkalomból, hasonló szerepben elmondott beszédét. Steve Jobs a beszédében azzal kezdte, hogy ez volt az első alkalom, amikor ő egy diplomaosztáson részt vehet, ugyanis ő nem kapott diplomát. 6 hónap után kilépett az egyetemről, mert úgy érezte, hogy az nem ér annyit, mint amennyibe kerül. Ezután már csak azzal foglalkozott, amit szeretett, nem kellett a kreditekre fókuszálnia, és talán ennek volt köszönhető, hogy megszületett az Apple, amely óriási hatással volt a XXI. század informatikájára. Bojár Gábor meglátása szerint nincs fix recept a sikerre. Nem biztos, hogy elvégezni az egyetemet feltétlenül rossz, és nincs rá garancia, hogy csak az tud olyan szerencsés lenni, mint Steve Jobs, aki abbahagyta az egyetemet. A Graphisoft megalakulásától kezdve az Apple-t tekintette mintának és elmondta, hogy akkor volt a legbüszkébb, amikor a Steve Jobs nélküli Apple idején a Graphisoft-ról az amerikai partnerei azt mondták, hogy az őrzi egyedül az Apple szellemét.

A hallgatókkal útravalóul néhány élményt és tanulságot osztott meg. Például azt, hogy vajon mitől lehet magával valaki elégedett és boldog ember: a Geofizikai Intézetbe dolgozott programozóként, amikor először elgondolkozott a kérdésen. A kollégái attól voltak boldogok, hogy a többi kolléga, a nagyon jó programozók látták és értékelni tudták, amit csináltak. Tehát, hogy milyen istenien van a memória, a processzor kapacitás kihasználva és milyen gyönyörűen van strukturálva a program. Tehát a szoftverre technikai értelemben voltak büszkék, míg Bojár arra volt büszke, hogy azok a szoftverhez, programozáshoz nem értő geofizikusok elkezdték használni a szoftvert, amit írt és használni tudták a gyakorlatban. Ez egy komoly különbség. Ezt úgy hívja, hogy jó értelemben vett kereskedői szellem. Mert a kereskedő az, aki attól boldog, ha a vevője boldog.

Elmesélte a Graphisoft alapításának körülményeit, és elmondta, hogy mi vezette arra a döntésre, hogy céget alapítson fiatalon a ’80-as években. A Graphisoft alapításához az a megállapítása vezette, hogy az emberekben van természetes önzés, így a legféltettebb kincsüket nem akarják elveszteni. Ha a legféltettebb kincsük az állásunk és a beosztásuk, akkor természetes, hogy nem akarják elveszíteni. Ha egy fiatal kolléga netán náluk jobb, az veszélyt jelent a pozíciójukra. Magántulajdon esetén ez másként van, hiszen a tulajdont nem lehet elveszíteni. A saját tulajdonát védelmező emberben lévő önzés pozitív irányba tudja terelni a kiválasztást. Egyszerűen érdekelt abban, hogy akár magánál tehetségesebb embereket is felvegyen, mert ő nem a pozícióját védi, hanem a tulajdonát. A tulajdonát pedig nem fogja elveszíteni attól, hogy nála jobbakat vesz fel, sőt annál biztosabb lábakon fog állni a tulajdona, tehát a természetes emberi önzés egy magántulajdonon alapuló gazdasági rendszerben jobban tud vezetni a jobbak kiválasztásához.

A Geofizikai Intézetben vele együtt dolgozó kollégákkal alapított egy úgynevezett start up garázscéget, olyan Timur és csapata módon, ahol mindannyian egyenlők voltak, de az üzleti lépéseket alapvetően ő találta ki, amelyet társai rendszeresen leszavaztak. Ennek oka az volt, hogy a kollégák nagyon jó alkalmazottak voltak, de nem vállalkozók, amelyként ő megpróbálta társait kezelni. Ez az ellentét vezette el ahhoz a felismeréshez, hogy mitől boldog egy vállalkozó, egy vezető, és mitől boldog egy nagyon jó munkatárs. Egy nagyon jó munkatárs attól boldog, hogyha a munkáját elismeri a főnöke és biztonságba tudja magát. A vállalkozó azonban nem szereti a biztonságot. A vállalkozó a kockázatot szereti. Ez az újabb felismerés vezette ahhoz, hogy egy barátjával új céget alapított, ez lett a Graphisoft, ahol olyan embereket alkalmazott, akik nála jobbak, és akiknek ha arra volt szükségük, hogy biztonságban érezzék magukat, akkor biztonságot nyújtott számukra. Azokat pedig, akik attól boldogok, hogy vállalják a kockázatot, azokat vállalkozóként kezelte. A vállalkozó kollégákból lettek a későbbi üzlettársak, akik a Graphisoft 1998-as tőzsdei bevezetése után dollárban kifejezve is milliomosok lettek.

Bojár szerint a végzős hallgatók számára háromféle karrier irány létezik. Lehetnek kutatók, akik akkor boldogok, hogyha valami újat fedeznek fel, és ezt a tudós kollégák elismerik. A legtöbben gyakorló mérnökök lesznek. Ezen irány választóinak felhívta figyelmét arra, hogy ne csak attól legyenek boldogok, ha a hozzáértő szakma elismeri, amit csinálnak, hanem attól is, ha a hozzá nem értő vevőt is boldoggá tudjátok tenni. A jó mérnök legyen egy kicsit jó kereskedő is. Végül pedig lehetnek vállalkozók is. Hiszen a legsikeresebb vállalkozóknak nem volt üzleti képzettségük, a legtöbbjüknek, ha rendelkeztek valamilyen diplomával, akkor az mérnöki diploma volt. Felismerték magukban a vállalkozói szellemet és belőlük lettek azok a vállalkozók, akik szeretik és vállalják a kockázatot.

E karrierpályák közül egyik sem szebb a másiknál. A lényeg az, hogy olyan irányt válasszanak, ahol a legnagyobb a sansz arra, hogy elégedett és boldog emberek legyenek!